Békésszentandráson mindig pamutszálakból készültek a felvető- és vetülékfonalak, amik a szőnyeg alapját, ha úgy tetszik, vázát adják. Erre a növényi eredetű, pamut felvető fonalra majdnem minden esetben állati eredetű fonalakkal, leginkább gyapjúfonallal, ritkább esetben hernyóselyemmel szőttek vagy csomóztak. Selyemmel kiegészített gyapjúszőnyegek csak 1920 és 1935 között készültek Békésszentandráson – ebben a rövid időszakban is ritkán.

Az 1920-as években valószínűleg jórészt a település határában legelő rackajuhok gyapjából házilag készített fonalakkal dolgoztak, ami az 1930-as évekre megváltozott. 1936-ban telepengedélyt kérvényeztek gyapjúfonoda létesítésére, ami arra enged következtetni, hogy a fonalat továbbra is Békésszentandráson állították elő, ha nem is mindig a közelből származó gyapjúból. Ellentmondásos adataink vannak arról, hogy milyen mennyiségben alkalmaztak saját maguk által begyűjtött, illetve vásárolt alapanyagot.

Fontos megjegyezni, hogy a szőnyegek magas minőségének biztosítása érdekében kizárólag élőgyapjút alkalmaztak, az úgynevezett döggyapjú helyett. A két típus közti különbség az elnevezésnek megfelelő: az állat húsipar feldolgozása során eltávolított gyapjú az úgynevezett döggyapjú. Szakértők szerint a különbség szembetűnő, így a békésszentandrási fonalakhoz szükséges gyapjú csak élő állatról származhatott. A magas minőség a háborús éveket jellemző alapanyaghiány idején annyiban változott, hogy a juhgyapjút bizonyos mennyiségű kecskeszőrrel keverték.

1967-ben nagyszabású fonalmentő program indult Békésszentandráson, mely során nagyobb mennyiségű, nyugati szőnyeggyárakból származó, bálákba préselt fonalhulladékot vásároltak. A fonalmentéssel, vagyis az újrahasznosítás folyamatának kidolgozásával a szőnyegszövő üzem egy új terméktípust alkotott, amit merinó névre keresztelt. Az itt készült merinó szőnyegek alapanyaga tehát olyan gyapjúhulladék volt, amit a feldolgozóipar korábban eltüzelt, de Békésszentandráson ebből magas minőségű fonalat állítottak elő. Ez a rendkívüli kezdeményezés az újrahasznosítás és a fenntarthatóság korabeli példája.