Mesterséges szálak alatt elsősorban olyan szálakat érthetünk, melyeket először a selyem kiváltására találtak ki, ugyanis a selyem mindig luxus termék volt, de a 17-18. századra a luxuson kívül technikai karaktere is lett, hiszen bár vékony, mégis olyan erős, hogy ellenáll a savaknak, ami miatt a tudomány, az egészségügy és a hadiipar számára is fontos anyaggá vált. A mesterséges szálak második generációjaként említhetjük a kőolajszármazékokat, melyek egy adott alapanyagforrás okán alakultak ki. Mindegyikük közös jellemzője, hogy a selyemhez hasonlóan hosszú, sima felületű szálak.

Félszintetikus szálak

A műselymek jelentős része, így a rézoxid műselyem, az acetát műselyem és a nitrát műselyem is cellulóz alapú termék. Ezek a 19. század végétől kezdtek elterjedni és egészen a fosszíliákból nyert műanyagok elterjedéséig népszerűek voltak. A textilipar általában is káros hatásokat gyakorolt az emberi szervezetre, azonban a műselyemiparban használt anyagok különösen veszélyesek az egészségre. A szén-diszulfid bőrt, légző-nyelő rendszert maró, agyat károsító, hallucinogén hatású anyag. A gyártás egészségkárosító hatását mi sem mutatja be jobban, mint hogy a második világháború során a politikai foglyok egy részét műselyemgyárakban foglalkoztatták.

A műselymekkel folytatott kísérletek nem álltak meg a cellulóznál, habár cellulózból eredményesebben lehetett selymet készíteni. Jó példa erre a kazein, vagyis tehén és kecsketej alapú szál, az úgynevezett lanital, melyet a fasiszta Olaszországban hatalmas állami támogatások mellett gyártottak. Bár szakítószilárdság és rugalmasság szempontjából is elmaradt a gyapjú mellett, a futurizmustól megrészegült rezsim saját találmányaként kitartott mellette. Ahogy egy 1937-es brit tudósításban elhangzott: „A jövőben választhat, hogy megiszik egy pohár tejet, vagy viseli.” Kazein alapú szálakkal azóta is kísérleteznek, de ezek inkább érdekességként említhetőek.

Szintetikus szálak

A mesterséges szálak második generációjaként említhetjük a kőolajszármazékokat, melyek egy adott alapanyagforrás okán alakultak ki. Az első úgynevezett „tisztán ember alkotta” szál az 1939-es Világkiállításon bemutatott nejlon volt. A nejlon nem található meg a természetben. Itt az emberi beavatkozás nem csak egy teljesen új anyagot eredményezett, de egy olyan szálat is, ami szükség esetén akár végtelen hosszúságú lehet, ellentétben a növényi és állati eredetű szálakkal.

A nejlon az amerikai DuPont cég fejlesztésében jött létre, ahogy sok más rokon anyag is, úgy, mint a kevlár és a neoprén. A nejlon Wallace Carothers nevéhez kapcsolódik, ahogy a poliészter feltalálása is. A DuPont cég nem bízta a véletlenre a nejlon elterjedését, igazi kultúrtörténeti érdekesség, hogy a selyem-harisnyákat leváltó nejlonharisnyákkal soha nem látott sikereket értek el, amikor az 1939-es Világkiállításon bemutatták azokat.